Van abban valami megmagyarázhatatlan varázslat, ahogy egy-egy régi íz visszarepít az időben. Édesanyám kompótfőző edénye nem volt különleges, de ahogy a gyümölcs illata belengte a konyhát, az örökre beírta magát az emlékezetembe. Nyáron a friss cseresznye, meggy, szilva, őszibarack – mind megfordult abban az edényben, télen pedig a befőttek kerültek sorra, hogy kompótként élesszék újjá a nyár emlékét.
A kompót számomra a hagyományos ételek esszenciája. Egyszerű, őszinte és tele van a termőföld ízével. Ezek a fogások nemcsak a tányérunkra kerülnek, de a kulturális örökségünk részei is. Generációról generációra adódnak át, viszik tovább a nagymamák, édesanyák tudását.
Amikor egy jó kompótot készítek, mindig arra törekszem, hogy a lehető legjobb minőségű gyümölcsöt használjam. Itt jön képbe a helyi élelmiszertermelők szerepe. A piacon, közvetlenül a termelőtől vásárolt, napérlelte gyümölcs egészen más ízélményt ad, mint az, ami messziről utazott. Támogatni a helyi gazdákat nemcsak gazdaságilag fontos, de garantálja azt is, hogy autentikus ízekkel dolgozhatunk. Ezek a termelők sokszor maguk is hagyományőrzők, tudják, hogyan kell a gyümölcsöt úgy termeszteni, hogy megőrizze igazi karakterét.
A hagyományosan feldolgozott élelmiszerek kategóriájába a kompót is tökéletesen beleillik, különösen, ha befőttből készül. A gyümölcs tartósítása, majd újra életre keltése egy egyszerű főzéssel – ez maga a hagyományos feldolgozás lényege, ami a régebbi korokban elengedhetetlen volt az élelem téli biztosításához.
Érdekes látni, hogy bár sokan a kompótot otthoni, nagymama-féle desszertként könyvelik el, számos hagyományos magyar étterem étlapján is megtalálható, gyakran húsételek mellé savanyúságként vagy önálló desszertként. Ezek az éttermek fontos szerepet játszanak abban, hogy ezek az ízek ne tűnjenek el, megmutatják a fiatalabb generációknak is, milyen kincseket rejt a magyar konyha.
Édesanyám kompótja mindig a lehető legegyszerűbb volt. Nem kellett hozzá sok hozzávaló, csak jó gyümölcs, víz és egy kis cukor ízlés szerint, néha egy darabka fahéj vagy szegfűszeg.
Íme, ahogy ő csinálta:
- Kb. 500g friss vagy befőtt gyümölcs (meggy, cseresznye, szilva, barack stb.)
- Kb. 1 liter víz
- Cukor ízlés szerint (friss gyümölcshöz több, befőtthöz kevesebb vagy semennyi)
- Opcionális: 1 rúd fahéj vagy néhány szem szegfűszeg
Elkészítés:
Ha friss gyümölcsöt használsz, mosd meg, magozd ki szükség esetén. Tedd a gyümölcsöt egy lábasba. Öntsd fel vízzel éppen annyira, hogy ellepje a gyümölcsöt. Add hozzá a cukrot és a fűszereket, ha használsz. Forrald fel, majd takaréklángon főzd addig, amíg a gyümölcs megpuhul (kb. 5-15 perc, gyümölcs fajtájától függően). Ha befőttet használsz, öntsd a gyümölcsöt a levével együtt a lábasba, önts hozzá annyi vizet, amennyire hígítani szeretnéd, kóstold meg, és ha szükséges, adj hozzá még cukrot. Forrald fel, és csak pár percig főzd, hogy összeérjenek az ízek. Hagyd kihűlni, legjobb jéghidegen tálalni.
Ez az egyszerű recept nem csupán egy desszert elkészítésének leírása. Egy kis darab történelem, íz, ami összeköt minket a gyökereinkkel, a helyi termelőkkel és azokkal az éttermekkel, akik szintén fontosnak tartják a hagyományok ápolását. Egy tál kompótban ott van a nyár fénye és a téli otthon melege.